Interjú Köteles Cindyvel

Újabb interjúval jelentkezem, ezúttal egy nagyon kedves és fiatal énekesnővel készült riportot olvashattok.  Nagyon örülök, hogy személyesen is megismerhettem Őt, mert egy rendkívül sokszínű, izgő-mozgó, tudatos csajszit látok benne, aki szereti is, amit csinál. Ez pedig nagyon fontos, ha nem a legfontosabb!

Köszönöm Neked, kedves Cindy!

Elkészült első videokliped, a „Búcsúzom”. Milyen volt a forgatás, hogy érezted magad?
Igazság szerint a „Búcsúzom” a második volt. Az első az „Átok és Álom”, ami tavasszal készült. No de kérdésedre válaszolva: nagyon jól éreztem magam. Deák Martina készítette mindkét klipemet. Alapjáraton elég gátlásos tudok lenni, de Martina mellett könnyen felszabadulok. :D  És hasznos tanácsokkal lát el, mire figyeljek, hogyan tartsam a fejem, mi áll jól, és rám szól, ha valamit előnytelennek tart. :D

 

Igazi zenész család a Tiétek, hiszen apukád, testvéred is az. Magától értetődött, hogy Te is zenével foglalkozol, vagy azért kicsit kellett noszogatni?
No ez egy igen jó kérdés. Megpróbálom röviden megválaszolni. Zenész családba születtem, Apu énekes-zenész, Anyu menedzser valamint szövegíró. 6 éves voltam, mikor beírattak a zene suliba, először zongorázni tanultam, majd 11 évesen klasszikus énekre is elkezdtem járni. Tesómnál tinédzserként körvonalazódott, hogy zenével fog foglalkozni. Nálunk állandóan a zene volt a téma. Mindig, minden helyzetben. Emlékszem, hogy gyerekként minden vacsoránál megkérdeztem, hogy: „Tudunk mi másról is beszélni, mint a zene?!”. Persze én ebből ki szerettem volna törni. Igen, elég lázadó voltam. Talán még vagyok is bizonyos kereteken belül. :D No de a lényeg az, hogy én a saját utamat akartam járni. Ettől függetlenül néha stúdióba vonultam, duetteket készítettünk, vokáloztam, felléptem három-négy alkalommal és volt egy tévéfelvétel is. Gimi után Angliába mentem, majd hazajöttem, fősulira jártam, megint Angliába költöztem, aztán ismét itthon voltam, dolgoztam ezt-azt, kerestem az utamat. Aztán egy nap Apu felhívott, hogy van-e kedvem fellépni egy tévéfelvételen a duettünkkel, a „Kicsit belehalok minden nap”-al. Kicsit rémisztő volt, mert nem nagyon álltam színpadon, csak a fent már említett pár alkalommal, és úgy remegtem, mint a kocsonya. De úgy voltam vele, hogy miért ne?! Vágjunk bele! Természetesen megvolt a térdremegés, kegyetlen mód izgultam. Viszont valami olyat éreztem, amit azelőtt soha. Lényegében azt, hogy pontosan ez az, amit akarok!! Apu néha kitér arra, hogy miért most, miért nem előbb. Én ezzel nem szeretek foglalkozni, kár azon merengeni, hogy mi lett volna, ha?!  Úgyse tudok ezen változtatni. Hiszem, hogy ennek így kellett lennie. Nekem kellett akarnom, hogy ezzel foglalkozzak, el kellett magamtól jutnom erre a pontra.

Milyen egyébként velük dolgozni?  Kinek az akarata érvényesül jobban? Hiszen mondhatni, hogy három különböző műfajt képviseltek.

Nagyon jó a csapat! Talán a lényeg annyi, hogy építjük egymást, és nem romboljuk. Mindenki mindenkinek segít. És bár egy családról van szó, nálunk nem igazán jellemző az elfogultság. Kritikusok vagyunk, még önmagunkkal szemben is, de mivel tudjuk, hogy a kritika segítő szándékkal jön, így nincsen sértődés. De mindenki a saját projektjében az „úr”. A többiek meg természetesen elmondhatják a véleményüket. :D És mikor csinálunk valamit, akkor azonnal elküldjük egymásnak, hogy véleményezzük az adott munkát legyen az bármilyen műfaj. 

Van példaképed, akivel szívesen énekelnél duettet?

Igen. Leander. :) Én elsősorban az olyan előadókat szeretem igazán, akiknek nagy érzelmi kilengéseik vannak a dalaikban. Akik valami komolyat tudnak átadni. És akiknek elhiszem azt, amit adnak. Én Őt nagy énekesnek, zenésznek, színpadi frontembernek és dalszerzőnek tartom függetlenül attól, hogy mi köt Hozzá.  De Leander jóval előrébb van, mint én. Szóval, mivel mindennek megvan a maga helye és ideje, várok, és addig is szorgosan gyakorolok.

Hétről-hétre sok fellépésed van, TV-műsorokban lépsz fel, sok emberrel találkozol. Nagyon izgulsz, mikor a színpadra lépsz?

Szerencsére most már inkább kellemes izgalom van. Főleg akkor izgulok, mikor valami új dolog előtt állok. Például egy új dal előadása. Vagy ha pl. kamerába kell beszélnem (jaj). Jelenleg a Dupla KáVé-val lépek fel. Amint elkezdek önállóan is koncertezni, biztosan megint lesz egy kis térdremegés eleinte. :) De nem baj, ez ezzel jár.

A közeljövőben esetleg számíthatunk egy nagylemezre, akár saját dalokkal?

Persze! Lesz lemez. Hogy mikor, azt még nem tudom, de 2017-ben már nagyon szeretném. De mindent időben jelezni fogok, naprakész információkat mindig láthattok a Facebook oldalamon (Köteles Cindy néven megtaláltok). Örülök, hogy feltetted ezt a kérdést a saját dallal kapcsolatban. Most kezdtem el egy saját számon dolgozni, még a szövegen és a dallamon csiszolgatok, de ritka mód élvezem a szövegírást és a dalszerzést, hosszú-hosszú órákon át el tudok vele szöszmötölni. Ha tudom, hogy ez ilyen jó dolog, előbb elkezdtem volna. :D 

Tudom, rengeteget készülsz, gyakorolsz, milyen az, amikor kikapcsolódsz?

Ezen most hosszasan el kellett gondolkoznom, mert nekem a gyakorlás és készülődés nem teher, sőt, azt csinálom szívesen. Kikapcsolódás nekem az, ha zongorázhatok, gitáron gyakorolhatok, bár az utóbbi igen szerényen megy még. A környezetem legnagyobb megrökönyödésére néha színezni kezdek, engem az megnyugtat, ez van. :D Imádok utazni, zenét hallgatni. Sokat sétálok. Olykor moziba megyek. Jó időben nagyon szeretek biciklizni vagy csak a természetben lenni, az igazán fel tud tölteni. Óóó és elég nagyokat tudok aludni.

Hamarosan itt a karácsony, az egyik legszebb ünnep. Te is már hónapokkal előtte ünnepi lázban égsz, vagy csak én vagyok ilyen?

Nálam nem számít, hogy milyen közel van a dátum, gyakran kerültem már karácsonyi hangulatba nyáron is akár egy dal, vagy egy illat, vagy egy íz miatt. :D Amúgy igen, már nagyon várom. Mondjuk a tömeget és a vásárlást szívesen kihagynám, mert ritka mód nehezen viselem, de magát az ünnepet szeretem.  Hosszú évek óta én vagyok az ügyeletes karácsonyfa díszítő otthon.

Kitűztél egy célt magad elé, méghozzá december 24-ig. Megkérdezhetem hogy állsz? Csak hogy bátoríts mondjuk engem is ! :D

Ó igen! Szerencsére megindult a fogyás.  Két hónapig meg se mozdult, el is voltam keseredve. De kicsit változtattam a dolgokon. Sajnos én erősen szénhidrátos vagyok. Imádom a kenyeret és a tésztákat. Ezeket most elhagytam, maximum puffasztott dolgokat eszem. Sok rosszat kiváltottam jóra. Egy dologról nem mondtam le: a cheddar sajtról (meg tudlak érteni - a szerk.)  :D  Lényegében főleg kardió edzéseket végzek, és figyelek a kalóriákra, ami eleinte horror volt, mert úgy gondolom, hogy túl sok időt elvesz az életemből, hogy nyomozzak, méricskéljek, nézzem a boltban, hogy miben miből mennyi van. Interneten van egy oldal, ahol beállítottam, hogy mennyi kalóriát szabad bejuttatnom a szervezetembe egy nap, és oda írom be a napi fogyasztást.  Oké, néha kihagyok 1-2 napot, mert nincs kedvem ezzel foglalkozni, de attól a pillanattól kezdve, hogy elkezdtem figyelni, azonnal meg is mutatkozott a tükörben és a mérlegen is. A kívánt cél kérdéses, hogy december 24-ig összejön-e, de ha 3-4 kilóval kevesebb sikerül, akkor se keseredek el. :)

S hogy sikerült-e Cindy-nek, a Facebook oldalán minden bizonnyal beszámol róla, kövessétek Ti is! 

 

Köteles Cindy Facebook