Villáminterjú Nathalie Aarts-al (The Soundlovers)

A The Soundlovers a '90-es évek második felében tűnt fel Németországban, az euro house stílust képviselve. A tagok a holland Nathalie Aarts és a buenos airesi születésű German David  Leguizamon.  

Nagyon egyedi hangzásvilágot képviseltek, ha a rádióban az ő daluk szólt, biztosan fel lehetett ismerni. 

'96-ban én még csak 13 éves voltam, de nagyon megszerettem a zenéjüket, pedig ez a műfaj nem is igazán áll a szívemhez közel. Soha nem gondoltam, hogy egyszer majd Nathalie-val fogok készíteni egy interjút. 

Közvetlen, laza, semmi világtól elrugaszkodott gondolatok. Egyszerűen csak jól érzi magát a bőrében. 

Autogramom még nincs tőle, de ígéretet kaptam, hogy dedikálja majd a lemezeimet! Nagyon boldog vagyok! :)

Bandáddal, a The Soundlovers-el ’96-ban tűntetek fel, s úgy látom azóta szinte semmit sem változtál. Mindig fitt és erőteljes vagy a színpadon. Mi a titkod?

Nat: Nos, voltaképp tényleg csak egy kicsit változtam. Igaz, hogy idősebb lettem, de lélekben még mindig 26 vagyok, mint ’96-ban. Nincs titkom, próbálok mindig alázatos és jókedvű maradni.    

 

Első sikeretek, a Run a way klipje nagyon impresszív lett, kinek az ötlete volt?

Nat: Igen, nagyon agresszívnek találom és egyáltalán nem engem tükröz, nem adtam hozzá az arcom. Ha alaposan megnézed a videót, nem engem láthatsz benne. Abban az időben egy másik klipben tűntem fel, Happymen „Love is you” (Do It Yourself) című dalában.

De a Soundlovers második sikerének videoklipjében, a „People”-ben már én vagyok.

Egyébként a Run a way klip ötlete a kiadótól, a Polygram-tól származik, ők birtokolják a jogokat az egész világon, kivéve Olaszországban.

Mindkét klipet Svédországban forgattuk.

Elsősorban Németországban és Olaszországban voltatok sikeresek, a „Surrender” négy hétig vezette az olasz dance chartot. Mit gondolsz, miben rejlett a siker kulcsa?

Nat: Ezt nekem is nehéz megmagyarázni. Az album (People) többi dala talán melankolikusabb,

a „Surrender” viszont több stílus keveréke volt. ’98 szeptemberében adták ki, de három hónapba telt, mire befutott. A Radio Deejay pl  csak decemberben kezdte játszani és több, mint 6 hónapig maradt a slágerlistán..

Feldolgoztátok az Eight Wonder sikerét, az "I’m not scared” című. dalt. Imádom. Otthon is hallgatsz ilyen régi dalokat?

Nat: Szinte soha. Van egy hét éves lányom, aki nagyon szereti hallgatni a mamája dalait! :)

Amellett, hogy jó hangod is van, úgy tudom hangszeren is játszol..

Nat: Igen, egy kicsit játszom zongorán és gitáron, de mostanában nagyon kevés időm van gyakorolni, így sajnos könnyen felejtek..

Több közös dalod is van Kim Lukas-al, hogy találkoztatok?

Nat: ’99-ben találkoztunk egy promóciós turnén. Emlékszem Spanyolországban mindig rossz útlevelet adtak vissza, mert összekevertek minket, ezért is hívtak aztán tesóknak minket.. Barátok lettünk és elhatároztunk, hogy megvalósítjuk az álmainkat. Előbb 2006-ban a „Change the world”-el, majd jött 2011-ben a „Breathe again” , aztán 2013-ban a „Sad Girl” , nemrég pedig az „All right”.

Most is dolgozol valamin?

Nat: Éppen az 5. kislemezünkön dolgozunk Kim –el (Nat & Kim), nemrég pedig készítettem  

egy dalt Alain Ducruoix & Michael Sax –al,   ez a „Move On”  a német Andorfine gondozásában. Imádok írni, úgyhogy több projektben is találkozhatsz majd velem a jövőben.

Többször jártál már Magyarországon. Milyen volt a benyomásod?  

Nat:  Nagyon szeretem! Kicsit körbenéztem az országban, mikor itt felléptem, voltam Budapesten is . Micsoda szép város! Szeretem az embereket!

Júniusban ismét hazánkba látogatsz egy fesztivál keretein belül. Lesz időd most is kikapcsolódni?

Nat:  IGEN! Szombaton (jún 4. - a szerk.) meglehetősen korán érkezem és csak vasárnap késő délután utazom haza. A menedzseremmel fogok menni,  lesz időm kicsit nézelődni. 

Ott találkozunk! :D