Lars Ilmer 1969. február 4-én született, a németországi Staaken-ben. A Modern Talking '98-as visszatérése óta gitározik a bandában, de tulajdonképpen az egész társaság Thomas Anders-el maradt. Az egész világot bejárják, idén már felléptek Londonban, Lengyelországban, Észtországban, Lettországban, de még hátra van Finnország, Bolívia, Argentína, hogy csak néhányat említsek.
Július 29-én pedig ismét Magyarországon, ezúttal a tokaji Fesztiválkatlanban léptek fel. Nagyon vártam ezt a koncertet, sikerült is jó helyre jegyet vennem (merthogy itt ülőhelyek vannak), s erre csak akkor döbbentem rá igazán, mikor leültem. Nagyon közel volt a színpad. Körbenéztem. Minden korosztály képviseltette magát, kicsik és nagyok, fiúk és lányok, férfiak és asszonyok. Este nyolc óra után aztán az "Atlantis is Calling" című Talking slágerrel el is kezdődött a show. Thomas-t hatalmas ováció köszöntötte, amint színpadra lépett, mindenki elejétől a végéig vele együtt énekelte a dalokat. De kicsit feszengtünk, elvégre koncerten vagyunk, benne volt a boogie a lábunkban. Aztán valaki megindult a színpadhoz és aztán megint és egyszer csak azt vették észre a biztonsági őrök, hogy nem tudják uralni a helyzetet. Az a sok-sok fiú és lány, férfi és asszony már ott csápolt a színpad előtt és ugrált, és sikongatott. Persze joggal voltak felháborodva az első sorokban ülők, hogy ők ugye megvették a drágább jegyet, pont azért, hogy elöl legyenek, a hátsó sorokból meg előre "tolakodtak". Én is lehetettem volna mérges, hogy miért állnak elém, mikor én is a drágább jegy mellett döntöttem, de igazából megértettem, hogy mindenki csak egy kis emléket szeretne, egy fényképet, egy pillantást elkapni, egy picike darabkát belőle. Nagy nehezen, néhány dal után a biztonságiaknak sikerült visszaküzdeni a tömeget, de így egy picit hangulatát vesztette a dolog, hiszen már mindenhol őrök álltak...
Nem is figyeltem, olyan gyorsan ment az idő, jöttek a jobbnál jobb dalok. Thomas nem hagyta leülni a hangulatot, s a zenészek sem. Lars nagyon tüzelte a közönséget, mutogatott, menjünk a színpadhoz. Nem nagyon mertünk lépni, hiszen mindenhol vigyázó szemek figyeltek minket. Aztán gondolkodás nélkül leugrott a nem kicsit magas színpadról, s mire észbe kaptam, már megragadta a karom, s húzott előre a színpadhoz. Elszabadultak az "indulatok". Elveszett az idő, csak a zene volt, tombolt a közönség.
Jött a "Brother Louie", a "You're my Heart", s búcsúzóul a "Cheri Cheri Lady". Sajnos tényleg ez volt az utolsó szám, de azt hiszem a legjobb Thomas Anders - koncert, amin valaha is voltam.
Koncert után sikerült elkérnem a setlistet, majd megjelent Lars Ilmer is, aki nagyot mosolygott, mikor ezt a listát írattam vele alá, hiszen ez az övé volt. Fantasztikus este volt, egy igazán kedves Lars Ilmer-el, s ezért is választottam most az Ő aláírását a hónap autogramjának.
