Újabb interjúval jelentkezem, ezúttal egy nagyon kedves és fiatal énekesnővel készült riportot olvashattok. Nagyon örülök, hogy személyesen is megismerhettem Őt, mert egy rendkívül sokszínű, izgő-mozgó, tudatos csajszit látok benne, aki szereti is, amit csinál. Ez pedig nagyon fontos, ha nem a legfontosabb!
Köszönöm Neked, kedves Cindy!
Elkészült első
videokliped, a „Búcsúzom”. Milyen volt a forgatás, hogy érezted magad?
Igazság szerint a „Búcsúzom” a második volt. Az első az „Átok és Álom”, ami tavasszal készült. No de kérdésedre válaszolva: nagyon jól éreztem magam. Deák Martina készítette mindkét klipemet. Alapjáraton elég gátlásos tudok lenni, de Martina mellett könnyen felszabadulok. :D És hasznos tanácsokkal lát el, mire figyeljek, hogyan tartsam a fejem, mi áll jól, és rám szól, ha valamit előnytelennek tart. :D
Igazság szerint a „Búcsúzom” a második volt. Az első az „Átok és Álom”, ami tavasszal készült. No de kérdésedre válaszolva: nagyon jól éreztem magam. Deák Martina készítette mindkét klipemet. Alapjáraton elég gátlásos tudok lenni, de Martina mellett könnyen felszabadulok. :D És hasznos tanácsokkal lát el, mire figyeljek, hogyan tartsam a fejem, mi áll jól, és rám szól, ha valamit előnytelennek tart. :D
Igazi zenész család a
Tiétek, hiszen apukád, testvéred is az. Magától értetődött, hogy Te is zenével
foglalkozol, vagy azért kicsit kellett noszogatni?No ez egy igen jó kérdés. Megpróbálom röviden megválaszolni. Zenész családba születtem, Apu énekes-zenész, Anyu menedzser valamint szövegíró. 6 éves voltam, mikor beírattak a zene suliba, először zongorázni tanultam, majd 11 évesen klasszikus énekre is elkezdtem járni. Tesómnál tinédzserként körvonalazódott, hogy zenével fog foglalkozni. Nálunk állandóan a zene volt a téma. Mindig, minden helyzetben. Emlékszem, hogy gyerekként minden vacsoránál megkérdeztem, hogy: „Tudunk mi másról is beszélni, mint a zene?!”. Persze én ebből ki szerettem volna törni. Igen, elég lázadó voltam. Talán még vagyok is bizonyos kereteken belül. :D No de a lényeg az, hogy én a saját utamat akartam járni. Ettől függetlenül néha stúdióba vonultam, duetteket készítettünk, vokáloztam, felléptem három-négy alkalommal és volt egy tévéfelvétel is. Gimi után Angliába mentem, majd hazajöttem, fősulira jártam, megint Angliába költöztem, aztán ismét itthon voltam, dolgoztam ezt-azt, kerestem az utamat. Aztán egy nap Apu felhívott, hogy van-e kedvem fellépni egy tévéfelvételen a duettünkkel, a „Kicsit belehalok minden nap”-al. Kicsit rémisztő volt, mert nem nagyon álltam színpadon, csak a fent már említett pár alkalommal, és úgy remegtem, mint a kocsonya. De úgy voltam vele, hogy miért ne?! Vágjunk bele! Természetesen megvolt a térdremegés, kegyetlen mód izgultam. Viszont valami olyat éreztem, amit azelőtt soha. Lényegében azt, hogy pontosan ez az, amit akarok!! Apu néha kitér arra, hogy miért most, miért nem előbb. Én ezzel nem szeretek foglalkozni, kár azon merengeni, hogy mi lett volna, ha?! Úgyse tudok ezen változtatni. Hiszem, hogy ennek így kellett lennie. Nekem kellett akarnom, hogy ezzel foglalkozzak, el kellett magamtól jutnom erre a pontra.
Milyen egyébként
velük dolgozni? Kinek az akarata
érvényesül jobban? Hiszen mondhatni, hogy három különböző műfajt képviseltek.
Nagyon jó a csapat! Talán a lényeg annyi, hogy építjük
egymást, és nem romboljuk. Mindenki mindenkinek segít. És bár egy családról van
szó, nálunk nem igazán jellemző az elfogultság. Kritikusok vagyunk, még
önmagunkkal szemben is, de mivel tudjuk, hogy a kritika segítő szándékkal jön,
így nincsen sértődés. De mindenki a saját projektjében az „úr”. A többiek meg
természetesen elmondhatják a véleményüket. :D És mikor csinálunk
valamit, akkor azonnal elküldjük egymásnak, hogy véleményezzük az adott munkát
legyen az bármilyen műfaj.
Van példaképed,
akivel szívesen énekelnél duettet?
Igen. Leander. :) Én elsősorban az olyan
előadókat szeretem igazán, akiknek nagy érzelmi kilengéseik vannak a dalaikban.
Akik valami komolyat tudnak átadni. És akiknek elhiszem azt, amit adnak. Én Őt
nagy énekesnek, zenésznek, színpadi frontembernek és dalszerzőnek tartom
függetlenül attól, hogy mi köt Hozzá. De
Leander jóval előrébb van, mint én. Szóval, mivel mindennek megvan a maga helye
és ideje, várok, és addig is szorgosan gyakorolok.
Hétről-hétre sok
fellépésed van, TV-műsorokban lépsz fel, sok emberrel találkozol. Nagyon
izgulsz, mikor a színpadra lépsz?
Szerencsére most már inkább kellemes izgalom van. Főleg akkor izgulok, mikor valami új dolog előtt állok. Például egy új dal
előadása. Vagy ha pl. kamerába kell beszélnem (jaj). Jelenleg a Dupla KáVé-val
lépek fel. Amint elkezdek önállóan is koncertezni, biztosan megint lesz egy kis
térdremegés eleinte. :) De nem baj, ez ezzel jár.
A közeljövőben
esetleg számíthatunk egy nagylemezre, akár saját dalokkal?
Persze! Lesz lemez. Hogy mikor, azt még nem tudom, de
2017-ben már nagyon szeretném. De mindent időben jelezni fogok, naprakész
információkat mindig láthattok a Facebook oldalamon (Köteles Cindy néven
megtaláltok). Örülök, hogy feltetted ezt a kérdést a saját dallal kapcsolatban.
Most kezdtem el egy saját számon dolgozni, még a szövegen és a dallamon
csiszolgatok, de ritka mód élvezem a szövegírást és a dalszerzést,
hosszú-hosszú órákon át el tudok vele szöszmötölni. Ha tudom, hogy ez ilyen jó
dolog, előbb elkezdtem volna. :D
Tudom, rengeteget
készülsz, gyakorolsz, milyen az, amikor kikapcsolódsz?
Ezen most hosszasan el kellett gondolkoznom, mert nekem a
gyakorlás és készülődés nem teher, sőt, azt csinálom szívesen. Kikapcsolódás
nekem az, ha zongorázhatok, gitáron gyakorolhatok, bár az utóbbi igen szerényen
megy még. A környezetem legnagyobb megrökönyödésére néha színezni kezdek, engem
az megnyugtat, ez van. :D Imádok utazni, zenét hallgatni. Sokat sétálok. Olykor
moziba megyek. Jó időben nagyon szeretek biciklizni vagy csak a természetben
lenni, az igazán fel tud tölteni. Óóó és elég nagyokat tudok aludni.
Hamarosan itt a
karácsony, az egyik legszebb ünnep. Te is már hónapokkal előtte ünnepi lázban
égsz, vagy csak én vagyok ilyen?
Nálam nem számít, hogy milyen közel van a dátum, gyakran
kerültem már karácsonyi hangulatba nyáron is akár egy dal, vagy egy illat, vagy
egy íz miatt. :D Amúgy igen, már nagyon várom. Mondjuk a tömeget és a vásárlást
szívesen kihagynám, mert ritka mód nehezen viselem, de magát az ünnepet
szeretem.
Hosszú évek óta én vagyok az ügyeletes karácsonyfa díszítő otthon.
Kitűztél egy célt
magad elé, méghozzá december 24-ig. Megkérdezhetem hogy állsz? Csak hogy
bátoríts mondjuk engem is ! :D
Ó igen! Szerencsére megindult a fogyás.
Két hónapig meg se mozdult, el is voltam keseredve. De kicsit változtattam a
dolgokon. Sajnos én erősen szénhidrátos vagyok. Imádom a kenyeret és a
tésztákat. Ezeket most elhagytam, maximum puffasztott dolgokat eszem. Sok
rosszat kiváltottam jóra. Egy dologról nem mondtam le: a cheddar sajtról (meg tudlak érteni - a szerk.) :D
Lényegében főleg kardió edzéseket végzek, és figyelek a kalóriákra, ami eleinte
horror volt, mert úgy gondolom, hogy túl sok időt elvesz az életemből, hogy
nyomozzak, méricskéljek, nézzem a boltban, hogy miben miből mennyi van.
Interneten van egy oldal, ahol beállítottam, hogy mennyi kalóriát szabad
bejuttatnom a szervezetembe egy nap, és oda írom be a napi fogyasztást. Oké, néha kihagyok 1-2 napot, mert nincs
kedvem ezzel foglalkozni, de attól a pillanattól kezdve, hogy elkezdtem
figyelni, azonnal meg is mutatkozott a tükörben és a mérlegen is. A kívánt cél
kérdéses, hogy december 24-ig összejön-e, de ha 3-4 kilóval kevesebb sikerül,
akkor se keseredek el. :)
S hogy sikerült-e Cindy-nek, a Facebook oldalán minden bizonnyal beszámol róla, kövessétek Ti is!
